A pénzügyi és gazdasági világválság miatt bajba jutott kormányok évek óta igyekeznek megoldani, vagy legalábbis enyhíteni országuk nehézségein. Ígéretekben, tervekben nincs hiány. Néhol, mint például Izlandon, vagy Írországban már eredmények is mutatkoznak. Másutt, így Japánban, Görögországban, Portugáliában vagy Franciaországban nem igazán sikeres a krízis elleni küzdelem. A lakosság sok helyütt tiltakozik, elégedetlenkedik és a maga módján harcol a válsággal. 2014. január 18

Akinek még csurran-cseppen, igyekszik megtakarításai vagy bevételei egy részét aranyba menekíteni. Úgy tűnik, a kisemberek sokkal jobban bíznak a régi jó nemesfémben, mint kormányuk ígéreteiben.

A válságot kevésbé megérző Németország lakossága valósággal vérszemet kapott az utóbbi években, és hatalmas mennyiségű aranyat halmozott fel. Már vagy 8000 tonna arany van a németek birtokában, akik elsősorban azért vásárolják a nemesfémet, mert sokkal jobban hisznek az értékállóságában, mint bármelyik valutában. Felmérések szerint ez jó ideig még így is marad, mert a németek 85 százaléka nem tervezi eladni aranyszerzeményét, amelynek összértékét legalább 360 milliárd euróra becsülik.

Az állami aranytartalékok a lakossági készletek felét sem érik el. Ráadásul Németország tavaly csaknem 4,24 tonnával csökkentette is a kincstári aranyának mennyiségét, amelynek össztömege így már „csak” 3387,1 tonna.

Berlin közben azon fáradozik, hogy aranytartalékainak egy része visszakerüljön az országba. Az állami aranykincs nagy részét (69 százalékát) ugyanis külföldön, elsősorban Londonban, Párizsban és New Yorkban őrzik. A német jegybank 2013-tól – három év alatt – összesen 150 tonna aranyat tervez hazaszállítani az Egyesült Államokból. Állítólag azért, hogy ellenőrizze annak minőségét.

Európán kívül más országokban is felütötte fejét az aranyláz. Némelyek közülük dollártartalékaikat igyekszenek aranyra váltani, mások pedig fizetőeszközként is elfogadják. Ez utóbbiak közé tartozik a közelmúltig még páriaállamként kezelt Irán is. Az amerikai és európai szankciók ellenére az elmúlt években titokban útnak indított kőolajszállítmányaiért a közép-keleti ország aranyat is elfogadott fizetségként.

Latin-Amerika több állama az utóbbi években szintén nagyméretű aranyvásárlásba kezdett. A sort a kőolajban gazdag Venezuela nyitotta meg, 2011-ben. Utána következett Mexikó. Az arany utáni hajszába azután bekapcsolódott Brazília is, a kontinens nagyhatalma, a világ ötödik, mások szerint hatodik legerősebb gazdasága. Brazília aranytartaléka már a száz tonnához közelít; ez a mennyiség az utóbbi 15 év rekordjának számít.

Más latin-amerikai országok szintén gőzerővel gyarapítják aranytartalékaikat. Úgy vélik, hogy a válságos időkben a nemesfém sokkal értékállóbb, mint bármelyik másik nemzeti valuta.

A bizonytalan világgazdasági folyamatok és kockázatok miatt más feltörekvő országok is megkezdték aranyra váltani valutatartalékaik egy részét. A jegybankok 2012-ben csaknem 500 tonna aranyat vásároltak, jóllehet egy tetemes részük eladóként jelent meg a piacon. Mindazonáltal tavaly legalább 500 tonnával bővülhetett több központi bank aranytartaléka.

Ez nem meglepő, hisz a múlt évben a nemzetközi piacon már kiváló áron lehetett hozzájutni: az arany 2013 végén 27,5 százalékkal volt olcsóbb, mint egy évvel ezelőtt.

Az adásvételeket mérlegelve úgy tűnhet, hogy a világ egy része talán elvesztette az aranyba vetett hitét, de a másik fele továbbra is erőteljesen bízik benne. Erre utal az is, hogy tavaly 21 ország növelte, 26 pedig csökkentette aranytartalékát, a legerőteljesebben Németország.

A legnagyobb felvásárlók között azonban továbbra is ott van India, Kína, Oroszország, Szingapúr és Törökország. A volt szovjet köztársaságok egy része, így Kazahsztán és Ukrajna is növelte aranytartalékait 2013-ban. Az arany iránt másutt is töretlen a bizalom. Igaz, zömmel Európán kívüli (főként ázsiai) országok használták ki, hogy az aranyhoz 2013-ban sokkal olcsóbban lehetett hozzájutni, mint 2012-ben. Az európai országok közül csak Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Görögország és Szerbia vásárolt aranyat; mindegyikük egy tonnánál kevesebbet. 

Az érdeklődés az arany iránt valószínűleg a következő években sem fog lanyhulni. Szakértők szerint az igazán okos kormányok nem az utóbbi években kezdték el feltölteni tartalékaikat, hanem már 15 évvel ezelőtt munkához láttak. A tavalyi jelentős árcsökkenést pedig több, piaci elemző is átmenetinek, a tőzsdei spekuláció részének tartja.

A nagy aranyvásárlást sokan a (világban készülődő) pénzromlással hozzák összefüggésbe. Azzal, hogy a komoly válságba sodródott vagy annak veszélyével szembekerülő hatalmak eszeveszett pénznyomtatásba kezdtek, ami előbb- utóbb felhígítja az érintett országok, közöttük az USA, Japán, vagy akár az Európai Unió közös pénzét, az eurót is. A válságkezelésnek, illetve a fuldokló gazdaságok megmentésének ez a formája előbb-utóbb megrengetheti az aranyfedezet nélküli dollár, jen és az euró, mint fontos tartalékvaluták értékállóságába vetett hitet. Ennek pedig az lehet a következménye, hogy a nemzetközi pénzügyekben és kereskedelemben egyre kisebb szerep jut ezeknek a valutáknak.

Jó ideje keringnek már a pletykák, melyek szerint Kína távlati céljai között szerepelhet egy új, aranyfedezetű globális tartalékvaluta bevezetése. Nem tudni mikor jöhet el ennek az ideje, az óvatosabbak addig is az arany mellett teszik le a garast.

forrás: magyarszo.com